2. A problémák nem azért vannak, hogy elfussunk előlük!
Út a szabadság felé! 🙂
A legjobb, ha szembenézünk vele, mert attól hogy szőnyeg alá söpörjük, vagy csak nem nézünk rá, attól még ott van. Vagy ha elfutunk előle és éppen sikerült, akkor a következő sarkon nagyobbá növekedve vár minket. Olyan, mintha saját életet élne.
„Nem vettél észre? Akkor nagyobbra kell nőnöm!”
Ne legyünk olyanok,mint a strucc, illetve a problémából is szelídebb ami kicsi.
Onnan lehet felismerni, hogy szinte folytonos a feszültség benned. Mindig hasonló szituációkban találod magad a kapcsolatok terén, de lehet hétköznapi esemény, bármi, ami bosszant. Nagyon valószínű, hogy a gyökerük mélyre hatol, de ha ma megtetted azt, hogy észrevetted, holnap valószínű már elindulsz a megoldás irányába.
Mit tehetsz?
Az első, mint írtam is, hogy vedd, észre ismerd föl! Aztán ha már ez meg van, akkor nyitottá válsz a megoldásra és lehet, veszel egy könyvet, vagy elmész valakihez, aki segíteni tud feltárni a gyökerét a problémának. Mert míg felületesen dolgozunk addig a megoldások is felületesek lesznek. Nagyon megéri, mert bár az úton fájdalmas részek vannak, de egyre jobban érzed majd magad. Nő az önbizalmad és egyre nagyobb súlyok gördülnek le a hátadról! Lehet nem is tudod, hogy cipeled, mert már úgy megszoktad, vagy családi örökség, hisz a nagyi, meg anyu is így csinálta.
Lépjünk ki a komfortzónánkból és bár lesz olyan a környezetünkben, akinek nem fog tetszeni illetve biztos lesz köztük olyan, de ők a saját pozíciójukat féltik. Nem azt veszik figyelembe, hogy neked szárnyalnod kell!
Az életünk eseményi formáltak azzá, akik ma vagyunk.
A gyermeknek gyökérre és szárnyakra van szüksége. Mindegy hány éves vagy, esetleg már a szüleid nem is élnek?
A gyermeki szív ott dobog benned, bennünk! 🙂
Amiért örökké hálásak lehetünk!
Naposat:Kriszti
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: