Azt figyeltem meg, hogy sokan élnek párban, de mégis magányosan. Hogy lehet ez?
Tehát akinek nincs párja az arra vágyik, hogy legyen és akinek meg van nem találja meg azt a boldogságot, amit keresett, gondolt, remélt…
Remélem te egyik csoportba sem tartozol! 🙂
Én voltam mind a két csoportban, ha nem volt párom ez volt a legnagyobb problémám, őszintén bevallom, sok öröm volt benne, de egész komolyan többet szenvedtem, mit egyedül. Egy darabig így volt ez és akkor jött a felismerés!
A hiba bennem volt!
Hogy is szerethetne engem valaki, ha én magam nem is tudom ki vagyok? Ha nem szeretem magamat, azt amilyen vagyok?
Mindenben találtam valami jót, de magamban???
Na, magamban elég keveset, ennek nyilván sok tényezője volt, de huszonévesen az ember már kizárólag önmaga felelős a saját életéért!
Tehát hiába a gyerekkor és ki, mit ültetett belénk, milyen mintákat láttunk és ivódott belénk teljesen öntudatlanul.
Észre sem vesszük, de mintha kopírpapírral utánoznánk pont azokat a sémákat, amiket megfogadtunk, hogy na ezt így biztos nem!
Amikor huszonévesen pár napos házasként az akkori férjem azt mondta, hogy: „nem dolgozom többet, mert te eleget keresel”
Azt hittem (rém)álmodom!!!! DE nem!
Rövidke fél év és sok próbálkozás után rájöttem, hogy bizony itt radikális változtatásra van szükségem!
Miután sikerült a szétválást gyakorlatban megvalósítani, nagy felismerést tettem.
Ekkora már nyilvánvalóvá vált, hogy a szülő mintákat tökéletesen lemásoltam.
Arra is rájöttem, hogy az amiket eddig csináltam vezetett ide.
Na jó de, semmilyen más utat nem láttam magam előtt.
Egyet tudtam: én ezt így nem folytatom tovább!
Elkezdtem magamat megkeresni és felfedezni, miket szeretek mi az én véleményem, mit szeretnék, mik a saját elképzeléseim?
Nagy feladat volt elfogadni és megszeretni magamat! (De sikerült!)
Eddig ugyanis mindenki véleménye jobban számított, mint a sajátom.
Mindezt úgy kell elképzelni, hogy kívülről, egy nagyon határozott és igen erőteljes jelenség voltam.
Igazi ellentét!:)
A történetet holnap folytatom és azt is elárulom, nekem, hogyan sikerült!
Naposat: Kriszti
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: